A kötet források (levéltári iratok, naplók, memoárok stb.) segítségével mutatja be a magyarországi arisztokrácia neveltetését a 19. század első felében. A polgárosodó Magyarország társadalmi elitje mintaként szolgált a többi társadalmi réteg számára. Mivel az európai mércével mérve is magasan kvalifikált arisztokrácia haladó gondolkodású tagjai – főként a reformkortól kezdődően – jelentős szerepet vállaltak a kultúra és a művelődés ügyének felkarolásában, érdekes kérdésként merült fel, hogy milyen neveltetési sajátosságok formálták és jellemezték műveltségüket, valamint hogy hogyan reagált a magánnevelés a 19. század első felének politikai, társadalmi és szellemi változásaira.
A könyv bemutatja a főrendi réteg kialakulásának történelmi állomásait, a neveltetés színtereit, az annak szellemiségét meghatározó pedagógiai tervezeteket és a nevelőket. Feltárja a szülők és nevelők között létrejött szerződések fő tartalmi elemeit, a nevelők és tanítványok kapcsolatának különböző formáit. Szemlélteti a magánnevelés és a köznevelés dilemmájának és a nemzeti szellemű neveltetés igényének korabeli megfogalmazódását, és megvizsgálja a főrangúak életpályájának alakulását, ill. közéleti szerepvállalását.
A monográfia a nevelés- és művelődéstörténészek, a neveléstörténeti kurzusok, illetve a reformkor kultúrájával, társadalmi és politikai fejleményeivel foglalkozó szemináriumok mellett a művelt közönség számára is érdekes újdonságokkal szolgál.
A kötet a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával az EKF Líceum Kiadó gondozásában jelent meg.

< Vissza